System Messages
Flow és jóga
A flow a tökéletes élmény jelzője. Az olyan dologé, melyet önmagáért jó végezni, mely olyan tudatállapotot idéz elő, melyben gyönyörűséget érzünk, és amely azt súgja: mindig ilyennek kellene lennie az életnek. Amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette.
A flow többnyire nem a lazítás pillanataiban keletkezik, hanem amikor minden erőnkkel és ügyességünkkel azon vagyunk, hogy megbirkózzunk egy adott helyzettel – legyen az fizikai vagy szellemi erőfeszítés. Figyelmünket tökéletesen lefoglalja a tevékenység, s nem marad lekötetlen pszichikai energiánk. Nem tudjuk szétválasztani magunkat attól, amit csinálunk; elmerülünk benne. Az energia szabadon áramlik, ellazult, kiegyensúlyozott, oldott az ember, egyik cselekedete simán követi a másikat. A tevékenység mágikus módon magával sodor minket. Az élmény harmonikusan veszi igénybe energiakészletünket, s kizökkent a mindennapi élet szorongásaiból és egyhangúságából.
Amikor nagy a kihívás és képességeinket maximálisan igénybe vesszük, akkor éljük át e tudatállapotot. A flow első jele, hogy figyelmünk egyetlen világosan körülhatárolt célra összpontosul. Tudjuk, mit kell tenni, és azonnal jön a visszacsatolás, hogy jól csináltuk-e. A kihívások és a képességek közötti finom egyensúly eredményeként létrejött koncentráció eleve kizárja a pillanatnyilag lényegtelen problémákat. Annyira el vagyunk foglalva, hogy elfeledkezünk saját magunkról, kicsinyes énünkről, és egyetemes harmóniát élünk át. Még az idő érzete is megszűnik. Ez az állapot rendkívül közel áll ahhoz, amit boldogságnak hívunk.
A jóga több területen is egybeesik azzal, amit a flow pszichológiájáról tudunk, és hasznos modellnek bizonyulhat mindenki számára, aki szeretné jobban irányítása alá vonni a pszichikai energiáját. Nyugaton nem születtek a jógához hasonló rendszerek, melyek egyensúlyt teremtenének a spirituális és materiális világ között. (Az embert tartom e mérleg nyelvének: szükséges egészségesnek lennie fizikai testében, hogy spirituálisan fejlődhessen.)
Szanszkritül a jóga annyit tesz, hogy „járomba fogni”, „összekötni”, ami a módszer céljára utal, vagyis, hogy az egyént összekösse az Egyetemes Szellemmel úgy, hogy először a test különböző részeit köti össze egymással, aztán a test egészét dolgoztatja a tudattal együtt egy rendezett rendszerben. Hogy e célt elérje, a jóga alapszövege, Patandzsáli Jóga Szútrái a javuló készségek 8 szintjét írja le.
Az első 2 szint az etikai felkészülés, az attitűdök és helytelen beidegződések megváltoztatására irányul. Ez a tudat rendezése, a pszichikai entrópia visszaszorítása, mielőtt a tudat feletti uralmat tanítani kezdené.
Az első lépés, a JAMA azt kívánja, hogy az illető tartóztassa meg magát olyan cselekedetektől és gondolatoktól, amelyekkel másoknak árthat. Ezek az erkölcsi fegyelem egyetemes parancsolatai:
Ahimsza: erőszakmentesség, nem ártás
Szatja: valósághoz és igazsághoz való hűség
Asztéja: el nem tulajdonítás, tisztességesség
Aparigraha: kapzsiságtól való mentesség
Brahmacsarja: másokhoz való helyes belső hozzáállás, kéjvágytól való tartózkodás
Ezek az ajánlások a személyes és társadalmi erkölcs alapvető szabályai, melyek be nem tartása zűrzavart, erőszakot, igazságtalanságot eredményeznek – amit manapság globálisan tapasztalhatunk. Ezeket a kedvezőtlen tulajdonságokat, melyek végeredménye csak szenvedés lehet, Patandzsáli a gyökerénél javasolja elvágni azáltal, hogy gondolkodásmódunkat változtatja meg.
A második lépcsőfok a NIJAMA az egyéni gyakorlásban alkalmazható magatartási szabályokat foglalja magában, vagyis:
Saucsa: tisztaság (test, elme, táplálék)
Szantósa: megelégedettség tudatos művelése
Tapasz: tudatos erőfeszítés az Istennel való végső egyesülés elérésére
Szvádhjája: öntanulmányozás, önmegismerés, önmagunk képzése
Ísvara pranidhána: önmagunk és tetteink, akaratunk Istennek szentelése
Ezek a szokások segítenek a figyelmet meghatározott irányba terelni, megkönnyítve így a felette való uralmat.
A következő két fázis a testi felkészülést irányítja, amely képessé teszi a jóga gyakorlóját arra, hogy felülemelkedjen az érzékek követelésein és lehetővé teszi számára, hogy hosszan összpontosítson anélkül, hogy elfáradna, vagy elkalandozna.
A harmadik lépcsőfok az ÁSZANÁK, vagyis különböző testtartások gyakorlásából áll. E gyakorlatok remek fizikumot hoznak létre, mely erős és rugalmas. Általuk a gyakorló egészségre tesz szert, amely több, mint a puszta létezés; ez a test, a tudat és a szellem tökéletes egyensúlyi állapota. Valódi jelentőségük azonban abban rejlik, ahogy a tudatot szoktatják és fegyelmezik, s ahogyan a testet a szellem alkalmas hordozójává teszik. Az ászanák elsajátítását követően a szádhaka (gyakorló) rátér a pránajámára, a jóga 4. fokára.
A prána az az ősállapotban lévő potenciális erő, mely minden, a világegyetemben működő erőnek, energiának a belső okozója, csírája. Ebből ered minden élet, mozgás és tevékenység. Azonosíthatjuk a lélegzet, légzés, élet, vitalitás, szél, energia és erő fogalmakkal is. Az ájáma hosszúságot, kitágítást, megnyújtást vagy visszafogást jelent. A PRÁNAJÁMA tehát a légzés szabályozását, s ezáltal a prána fölötti uralmat jelenti.
A pránajáma a légzés tudománya, mely a helyes légzés ritmusmintáit tartalmazza. Ezen ritmusminták erősítik a légzőrendszert, megnyugtatják az idegrendszert és csökkentik a vágyakat. A pránajáma megfékezi a gondolatokat, leigázza az elmét, megszüntetve annak ösztönös működését, és ellenőrzés alá vonja az érzékeket, így a tudat felszabadul, és képessé válik a koncentrációra.
Az ötödik fázis a PRATJÁHÁRA, ahol az érzékeket vonjuk ellenőrzés alá. Ez megtanít arra, hogyan vonjuk vissza figyelmünket a külső tárgyakról az érzékszerveinkbe érkező jelek irányításával – hogy csak azt lássuk, halljuk és érezzük, amit be kívánunk engedni a tudatunkba. Átvesszük az uralmat a fölött, ami ez elmében történik.
Miután az ászanákkal megedzette testét, a pránájáma tüzében megtisztította elméjét, a pratjáhára révén ellenőrzése alá vonta érzékeit, a gyakorló eléri a DHÁRANÁ-nak nevezett 6. szintet.
Ez a „belekapaszkodás” képessége, mellyel hosszú ideig képesek vagyunk egyetlen feladatra összpontosítani, s teljesen elmélyedni abban. Ilyenformán pont az előző állapot, a pratjáhára tükörképe. Először azt tanuljuk meg, hogyan tartsuk a dolgokat a tudatunkon kívül, aztán azt, hogyan tartsuk benne. Ahhoz, hogy képessé váljunk ilyenfokú elmélyedésre, az elmét meg kell állítani. Az elme a gondolatok terméke, melyek oly változékonyak, hogy nehéz őket megfékezni. A tudat ellenőrzésével kézben tartott gondolkodás boldogságot hoz – de ehhez a koncentráció mesterévé kell válni, hogy felszabadíthassuk az emberi szellemet teste, elméje, értelme és énje korlátai alól.
Az intenzív meditáció, avagy DHJÁNA a következő lépés. Mint ahogyan az olaj folyik egyik edényből a másikba, oly állandóan, folytonosan áramlóan, megszakítások nélkül kell összpontosítanunk, hogy ezt elérjük. Elfeledkezünk Énünkről egy olyan folytonos koncentrációban, ahol már az előző fázis külső ingereire sincs szükségünk. Testünk, lélegzetünk, érzékeink, elménk, értelmünk és énünk mind a szemlélődés tárgyára, az Egyetemes Szellemre hangolódik rá. Nincs már semmilyen más érzés a legmagasabb üdvözült boldogságon kívül.
A gyakorló számára a SZAMÁDHI jelenti a keresés végét. Ez a meditáció tetőpontja, ahol a megismerő és a megismert, a meditáló és a meditáció tárgya egybeolvad. Ahol a test és az érzékek olyannyira elnyugszanak, mintha csak aludna, de közben szellemi képességei és értelme olyan világosak, mintha ébren lenne. Nem marad nyoma sem az „én” érzetnek. Itt már csak tiszta tudatosság, igazság és boldogság, mérhetetlen béke tapasztalása maradt. Az „én” beleolvad az Egyetemes Szellembe.
E nyolclépcsős út tehát a tudat feletti uralom egyre magasabb szintű készségeit építi fel a gyakorlóban, mely eredményeképpen megtapasztalhatja a tökéletes boldogságot. Tekinthetjük a jógát akár a modern, tudományosan megfogalmazott flow-élmény felidézésének egyik legrégibb és legjobban rendszerezett módszerének.
A jóga tehát meditációs technika – hisz a tudatszerkezet átalakítása a célja – és spirituális gyakorlat – mert a test, lélek és szellem harmóniájára törekszik – de nem puszta testedzés, ahogy azt manapság sokan gondolják.
Az ember „csak a tudatán keresztül tud jógázni” /Lőrincz Gabriella – Világokon át. Barangolás a metafizika birodalmában. Pilis Print Kiadó, 2007., 232. o./ Amikor egy ászanát veszünk fel nem attól jógázunk, hogy megcsináljuk az adott testtartást, hanem attól, ahogyan, amilyen megváltozott tudatállapottal azt végezzük. Célunk, hogy minél éberebbek legyünk abban, amit éppen csinálunk.
De mivel a mai, nyugati ember önmagát testével azonosítja, mi ebből indulunk ki. Ez a lehetőség könnyen elérhető, s az életminőség javításának legegyszerűbb módja. „A test azért felbecsülhetetlen értékű, mert nélküle nem lennének tapasztalatok.” /Csíkszentmihályi Mihály – Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai kiadó, Budapest 2001., 141. o./ Mindenben, amit a test csinál, benne rejlik az öröm, a flow, és a jóga lehetősége. „Jogas csitta vrtti niródhah”, írja Patandzsáli. Vagyis a jóga az elmeközeg változásainak lecsendesítése, megállítása. Amikor egy olyan természetes funkció, mint a mozgás célirányos, ügyességet és koncentrációt igénylő feladattá válik, akkor flow-élmény lesz: tökéletes élményt, boldogságot nyújt. Pusztán a test mozgása nem kelt ilyen élményt – a tudatnak mindig jelen kell lennie. Ezt teszi a jóga. A test edzésén keresztül uralja az elmét.
Hogy örömünket leljük a jógagyakorlásban, ahhoz rendelkeznünk kell megfelelő készségekkel, ami a figyelem összpontosítását kívánja meg: a testnek és elmének egyszerre kell részt vennie e folyamatban. Kezdetben a tevékenységben rejlő nehézségek késztetnek bennünket a koncentrálásra, később pedig önmagunk határainak meghaladása. Természetesen ki kell alakítani egy helyes hozzáállást a jógagyakorláshoz – nevezetesen, hogy ne azért gyakoroljunk, mert divatos, mert jót tesz az egészségnek, vagy, mert egyszerűen muszáj csinálni, hiszen testedzésre amúgy is szükségünk van. Így unalmas, kellemetlen, monoton fizikai test-gyakorlattá degradáljuk. Ha viszont célunk van vele – haladni sorra a 8 ágon át a szamádhi felé -, ha éber tudattal éljük át, akkor mélyen élvezetessé válik, s a harmonikus mozgás által kerülünk egy meditatív állapotba.
Sokan azt hiszik, hogy a jóga a mára már lassan státussá váló „ezoterikus”, „spirituális” emberek kiváltsága. Pedig minden emberben megvan az a csodálatos képesség, hogy elmélkedjen a különböző érzékszerveivel átvett információkról, és hogy ezeket a tapasztalásait irányítsa és kézben tartsa. Ritkán gondolkozunk el ezen a jelenségen. De mivel rendelkezünk ezzel a befelé tekintő tudattal, képesek vagyunk egy saját magunk által írt program szerint cselekedni. Bár minden ember képes tudatosan gondolkozni, cselekedni, nem azonos mértékben alkalmazzuk e képességet. Sokan gépiesen követik genetikai programjuk utasításait, vagy kizárólag a társadalom elvárásainak tesznek eleget – és ehhez alig, vagy semmit nem tesznek hozzá a saját tudatukból.
Az emberiség következő lépésre „csak pszichológiai és transzcendens irányú lehet, vagyis az embereknek a gondolkodása minőségileg kell, hogy megváltozzon. Nincs más lehetőség.” Mondja Daubner Béla /Lőrincz Gabriella – Világokon át. Barangolás a metafizika birodalmában. Pilis Print Kiadó, 2007., 233./.
Megoldásként újra a jóga látszik a legkézenfekvőbbnek. Ez a kultúrától és vallásoktól független, örökérvényű rendszer, mely a tudat harmonizációját eredményezi.
Juhász Ágnes
